hagyaték
hagyaték főnév -ot, -a
1. (hivatalos) Az a vagyon, amelyet vki halálakor hátrahagy: az örökhagyó vagyonának, átruházható jogainak és kötelezettségeinek összessége. A hagyaték átadása az örökösöknek; a hagyatékot kezeli, leltározza. A hagyaték ügyében Budapestre utazott. A hagyatékot adósságok terhelik. A hagyaték az örökösöket az örökhagyó halálától kezdve azonnal törvényesen megilleti. [Tompa özvegyének] adóssága is maradt … Ezenkívül fizetetlen a Miska utáni hagyaték … százaléka. (Lévay József) Valami nagy különösségű embereknek tudta az őseit, s az érdemeiket éppoly hagyatéknak tekintette, mint a vagyonukat. (Gárdonyi Géza)
2. (irodalomtudomány) Írói v. irodalmi hagyaték: vmely író hátrahagyott, kiadatlan művei. Petőfi verse után sokat kutattak … Az meg volt semmisítve. Még Petőfi hagyatékában sem található fel. (Jókai Mór) || a. Vmely író egész életműve. Krúdy írói hagyatéka több mint száz kötet. Számba veszik, összegyűjtik Ady írói hagyatékát. || b. (átvitt értelemben, választékos) Mindaz, ami egy író, művész, gondolkodó, politikus életművéből szellemi örökségként az utókorra maradt. Szellemi hagyaték; Széchenyi hagyatéka.
Szóösszetétel(ek): hagyatékadó; hagyatékvagyon.
hagyatéki.
