haha [2]
haha [2] [hahă] indulatszó (erősebb nyomaték a második szótagon) (tájszó)
1. <Meglepetésszerű, villanásszerű ráeszmélés kifejezésében:> aha! Haha, hát így vagyunk? Haha, hát ezért jársz te későn haza! || a. <Gúnyosan:> Haha, ugye jó volna, ha mi most elmennénk hazulról? Haha, ugye, jó volna, ha elfelejtkeztem volna a tartozásodról?
2. (ritka) <Felháborodásszerű ellenvetés, tiltakozás kifejezésére:> aha! hohó! Haha, nem addig van ám az!
