hahotázik
hahotázik tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon, (választékos) hahotáz (hangutánzó)
Kirobbanó hangossággal, hahotával, gyak. taglejtésekkel is kifejezve jókedvét, hosszan nevet. Teli torokkal hahotázott. Az öreg úgy hahotázott, hogy a hasát is fognia kellett. (Mikszáth Kálmán) Ó, a halál … mikor suhan az esti láz | … csontos markába hahotáz vigan. (Kosztolányi Dezső) Ördög tudja, min hahotáznak | úgy kint azok a gyerekek! (Szabó Lőrinc)
hahotázás; hahotázó.
