hajlam
hajlam főnév -ot, -a
1. Születési adottság v. megszokás folytán létrejött, az átlagosnál nagyobb és tartósabb vonzódás, vonzalom, hajlandóság vmi iránt, készség, rátermettség vmire. ® Beteges hajlam; bűnözési hajlam; iszákosságra való hajlam; hízásra való hajlam; művészi hajlam; szerencsés hajlamai vannak; hajlama van vmire, vmihez; hajlamot érez vmi iránt; hajlama van a zenéhez. Hajlamot érez a technika iránt. Csúf hajlamokat örökölt. Harcias hajlamai annyira ragadták, hogy a hadjáratokban is részt vett. (Csiky Gergely) Mariettának voltak nagyúri hajlamai. (Krúdy Gyula) [Az] öreg bácsi … vöröses, nedves szemei … elárulják a korhely hajlamot. (Móricz Zsigmond) || a. (irodalmi nyelvben) Szerelmi vonzódás. Az alispán, ezelőtt tizenhat esztendővel …, imádója volt. Akkor … igazán érzett iránta hajlamot, mint ifjú leány. (Jókai Mór)
2. (orvostudomány) A szervezetnek az a tulajdonsága, hogy bizonyos betegségekkel szemben csökkent az ellenállása, s ezért könnyen megkapja őket; fogékonyság. Hajlama van hurutos megbetegedésekre.
hajlamú.
