hajlong
hajlong tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon; -ani
1. Többször egymás után, sorozatosan meghajlik; hajladozik. A fák hajlonganak a viharban. Azzal egyberoppan a két erős bajnok. | Toldi a nyeregben jobbra-balra hajlong. (Arany János) Hol hallád a viharról, hogy megállt, Ha gyönge rózsa hajlong útain? (Madách Imre) Az égen a felhő egymást üzi, hajtja. | Suhogva a parton hajlong a sikár [= zsurló]. (Vajda János) || a. (gyak. rosszalló) Többször meghajlik vki előtt, hogy udvariasságát, köszönetét, alázatosságát kifejezze. Lakáj módra, megalázkodva, szolgai módon hajlong. Az írnok hajlongva ment ki a főnök szobájából. A színész hajlongva köszönte meg a tapsot. Elmondá Toldi György és hajlonga mélyen; A király kilátta mi szándéka légyen. (Arany János) Előkelő pincérek hajlongtak. Gyula vacsorát rendelt. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Megalázkodik vki előtt, hódol vkinek. Hajlongott a hatalmasok előtt.
hajlongó.
