hajlott
hajlott melléknév -an, -abb
1. Görbe vonalú, alakú. Hajlott orr. || a. Görbe vonalúvá, alakúvá vált, görnyedt. Hajlott derék, hát. Kissé hajlottan jár. A gép megállt. Elfáradt por kering | fölötte, mint az őszi köd meg pára, | rászáll az emberek hajlott nyakára, | kik esznek most. (József Attila) Szigorú nagyanyám | … hajlott volt s nagyon öreg. (Szabó Lőrinc)
2. (választékos) Hajlott kor: idősebb, öreg kor. [Pályám] nemcsak jövőmet, hajlott koromat nem biztosítja, de a jelenre sem nyújt tisztességes életmódot. (Arany János) || a. (ritka, költői) Sírba hajlott: a sírhoz közeledő, élete végén járó. Összegyül a tenger néző Hinni a csodába, melyet Egy elaggott, sirba hajlott Ősz tatárnak nyelve hirdet. (Arany János)
hajlottas.
