hajnallik
hajnallik tárgyatlan ige -ott; -ani (csak egyes szám 3. személyben) (ritka, költői)
1. (alany nélkül) Hajnalodik (1). Hajnallik, hajnallik, De nem jól hajnallik. (népköltés) Oh ne mondjátok nekem, hogy Hajnallik hazánk felett! (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben, régies) <Arc> egészséges, rózsás színben pompázik, virul. Emmi rózsaképe Hajnallik ott. (Vörösmarty Mihály)
hajnallás; hajnalló.
