hajtóka
hajtóka főnév ..kát, ..kája
1. (ruházkodás) <Kabáton> a gallér folytatásaként a mellre fekvő kihajtott rész v. rávarrt (más színű) toldalék, ill. <a kabát ujján> vissza- v. felhajtott, ill. hozzátoldott rész. Jelvényt visel a hajtókáján. || a. <Kül. katonaruhán> a gallér kifelé lehajtott (elülső) része. [A tiroli katonák] kávészín pokrócposztót hordanak, zöld gallérral és hajtókával. (Kazinczy Ferenc) Kék hajtókája büszkén hirdeti, hogy huszár. (Kosztolányi Dezső) || b. <Ruhán, főként kabáton> a zseb nyílását takaró, rendsz. téglalap alakú toldalék.
2. (ritka, vasútügy) Kézzel hajtott háromkerekű, együléses hajtány. A pályafelvigyázó hajtókán utazza be szakaszát.
3. (ritka, népies) Egy hajtókára (kiiszik vmit): egy hajtásra. [A torony alakú pintes edény] tartalmát egy hajtókára leöblíteni nem utolsó virtus. (Jókai Mór) || a. jelzői használat(ban) (ritka, népies) <Italból> annyi, amennyit vki egyszerre felhajt. A ló gazdája … egy hajtóka italra … benéz a csárdáshoz. (Eötvös József)
Szóösszetétel(ek): ujjhajtóka; zsebhajtóka.
hajtókás.
