hálaadás
hálaadás főnév
1. (ritka, irodalmi nyelvben) Hálának, köszönetnek szóval v. tettel való nyilvánítása vkinek vmely jótéteményért, szívességért. Menj tigrisek, fene- | vadak közé … | s ha mindened feláldozván nekik, | hálaadással megnyalják kezed | – öleld, szorítsd mejjedhez. (Katona József)
2. (vallásügy) Hálaadó istentisztelet, vallási szertartás (vmely sikerért, eredményért). Ünnepi hálaadás. Hadúrnak ott hálaadást, Ünnepeltek nagy áldomást. (Arany János) || a. (vallásügy) Ilyen katolikus istentisztelet az év utolsó napjának délutánján v. estéjén. A hálaadáson prédikáció is volt.
Szóösszetétel(ek): hálaadásteli; hálaadásteljes.
