halász [2]
halász [2] főnév -t, -ok, -a
1. Halfogással, halászattal foglalkozó személy. Balatoni, tiszai halászok. (szójárás, tréfás) Halász, vadász, madarász, mind éhenkórász v. üres tarisznyában kotorász. A szigetnek legszebb virágszála Egy vén halász fiatal leánya. (Petőfi Sándor) Fáradt halászok félhangon dudolnak. (Juhász Gyula) Bárkája mély ölén | hever a holt halász. (Radnóti Miklós)
2. jelzői használat(ban) Halász nép: olyan (pl. az izlandi) n., amelynek fő v. egyetlen megélhetési forrása a halászat és a hal feldolgozása.
Szóösszetétel(ek): 1. halászbíró; halászblúz; halászbot; halászcsizma; halászcsomó; halászdal; halászebéd; halászember; halászeszköz; halászfelszerelés; halászgazda; halászgém; halászgyűrű; halászház; halászhéja; halászhorog; halászjegy; halászkert; halászkeselyű; halászladik; halászleány; halászleves; halászmester; halásznadrág; halászsajka; halászsólyom; halászsors; halászszerszámok; halászszövetkezet; halásztárs; halásztársulat; halásztelep; halászterület; halászvacsora; halász-vadász; halászzubbony; 2. gyöngyhalász; orvhalász.
