halasztás
halasztás főnév -t, -ok, -a
1. Vminek későbbre hagyása, tolása. Vmi halasztást szenved; (vmely ügy, dolog) nem ® tűr halasztást.
2. (hivatalos) Engedély, amely egy határidőre kitűzött v. meghatározott időpontban esedékes dolog teljesítését, elvégzését későbbre halasztja, határidejét meghosszabbítja. Adónak, illetéknek, kamatnak, költségnek megfizetésére, szabadságvesztés kitöltésére adott halasztás; halasztást ad, engedélyez, kér. Az összeg megfizetésére halasztást kapott. Adjon … három hónapi halasztást. (Csiky Gergely) Kétszáz szegény tanyasi állott ott, … a szegény emberek nem akarnak eltávozni, míg írásban nem kapják meg a bérfizetési halasztást. (Móricz Zsigmond)
halasztási.
