hall [2]
hall [2] főnév -t, -ok, -ja
1. <Városi típusú lakásokban> rendsz. a bejárat közelében levő, gyak. ablaktalan nagyobb helyiség, amelyből a többi helyiség nyílik, s amely az előszobával ellentétben tartózkodásra, vendégek fogadására is haszn. és lakható. Este a hallban üldögéltek. A lakás két szobából és hallból áll.
2. <Fényűzőbb, nagyobb lakásban, szállóban> tágas előcsarnok, amelyben a ház lakói és vendégeik beszélgetés, szórakozás stb. végett gyak. összegyűlnek és ott tartózkodnak. A szálloda halljában beszélgetett a társaság. A hall ajtajában ekkor jelenik meg szürke porköpenyben egy őszülő hölgy. (Karinthy Frigyes) A szálloda hallja most oly hűs! | Puhán piroslik a bársonyplüs. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): hallajtó.
hallos.
