halódik
halódik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
1. <Ember betegség v. öregség következtében> lassan halála felé közeledik; életereje fogyóban, kiapadóban van. Régen halódik már. Csupa gyászt és feketét látok, Amint halódva széttekintek. (Ady Endre) || a. (népies, régies) Haldoklik. Mind leborúl, s keserűn a földet rágva halódik. (Vörösmarty Mihály) Ott halódott mellettem a padon … (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, választékos) Vmi az elmúlás, a pusztulás felé közeledik. Halódik az erdő, az ősz, a természet; halódnak a fák; halódik a régi rend, a kapitalizmus. Danol a szél, halódik a határ. (Juhász Gyula)
halódás; halódó.
