hamvad
hamvad tárgyatlan ige -t, -jon (választékos)
1. <Tűz, parázs, ill. égő, parázsló test a rajta képződött hamu alatt> kialvóban van. Hamvadni kezd a tűz. Mikor már csillapodni kezdett a felhevült hangulat, mintha új tűzzel akarnák felgyújtani a hamvadni kezdő parázst. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) <Halott, holttest> (sírban) porlad. A két hű szív rég hamvad már. (Kisfaludy Károly) Öt éve már, Hogy földben hamvad a hős teteme. (Vörösmarty Mihály) Régen ott hamvadt az akácfák alatt, a szép árnyékos, pázsitos temetőben. (Eötvös Károly) || a. (ritka, régies) Hervad, pusztul. A sárga levél … Hamvadni fog … vadon út közepén. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: elhamvad; kihamvad; meghamvad.
hamvadás; hamvadó; hamvadoz(ik).
