hang
hang főnév -ot, -ja
1. Általában vmely forrásból kiinduló s a hallószervekkel felfogható, meghallható rezgés, ill. az általa keltett érzet. Állati, emberi, gépi, természeti hang; ® nyelvi hang; ® zenei hang; erős, halk, kellemes, kellemetlen hang; éles, tompa hang; csattanó, csobogó, elnyújtott, süvítő, zörejszerű hang; ® kevert hang; állandó, változó erősségű v. magasságú hang; a hang erőssége, magassága, sebessége, terjedése, visszaverődése; a lépések hangja; az ágyúzás, a robbantás, a mennydörgés, a zuhanás hangja; vmely hangszer hangja; vki v. vmely hangszer hangjának ® terjedelme; a síp, a sziréna, a trombita hangja. Miféle hang ez, víz csorog valahol? De mily hang ez, mily túlvilági hang, Mely bévegyűl a habzugás közé? (Petőfi Sándor) Bűbájos sercegések hangja izgatta finom hallószerveiket. (Mikszáth Kálmán) Dunának, Oltnak egy a hangja. (Ady Endre) || a. Ember, állat hangképző szerveivel létrehozott, kül. az egyénre v. fajtára jellemző ilyen rezgés, ill. érzet. Magas, mély, tompa, vastag, vékony hang; ® bizonytalan hang; ® csikorgó hang; bársonyos, csengő, éles, érces hang; ® érdes hang; erős hang; ® fakó hang; fátyolos, férfias, öblös, recsegő, rekedt hang; ® reszelős hang; ® reszketős hang; ® rezes hang; ® rozsdás hang; ® selymes hang; emelt, fojtott, harsány, pattogó hang; ® pergő hang; ® síri hang; ® sztentori hang; alt, basszus, szoprán, tenor hang; ® tagolt v. artikulált hang; tagolatlan v. artikulálatlan hang; ® felemelt hangon; hangjának ® öblösödése; egy hang sem jön ki a torkán; ® durvul a hangja; elakad a hangja; ® elcsuklik a hangja; ® elszorul a hangja; ® megbicsaklik a hangja; ® rozsdásodik a hangja vkinek; beléje v. torkába ® szakad a hang; ® vált a hangja; ® változik a hangja; ® vastagodik a hangja; állati hangon üvölt; megismer vkit a hangjáról; ® elveszti a hangját; hangját ® emeli; ® kiénekli a hangját; ® kiengedi a hangját; ® kiereszti a hangját; ® megereszti a hangját; ® váltja a hangját; hangját dalnak, éneknek ® ereszti; artikulálatlan hangokat hallat; felemeli, halkítja, tompítja a hangját. Egy hangot se halljak!: csend legyen! Szóláshasonlat(ok): olyan a hangja, mint a repedt ® fazék. Hallottam én szép szavának Ezüst hangját zengeni. (Kisfaludy Károly) Nem tudott többet mondani: a hangja elcsuklott. (Gárdonyi Géza) || b. Az a képesség, hogy vki megszólalni, beszélni, ill. énekelni tud, ill. e képesség megnyilatkozása. Jó hangja van. Zenei tehetsége van, de nincs egy csepp hangja sem. Tíz évig énekelt az Operában, de már elvesztette a hangját. Ma fáj a torkom, nincs hangom.
2. Zeneileg kellemes színű és határozott magasságú, szabályos rezgésű ilyen jelenség, amelyre rendsz. tartama és erőssége is jellemző. Magas, mély hang; megcsendül a c hang; egész, negyed, nyolcad hang; hamis hang; a dallam hangjai; a hangsor hangjai; ® felviszi a hangot; megadja a hangot: m. énekléshez a kezdő hangot v. hangoláshoz a kamarahangot; vmerre ® viszi a hangot. Van-e hangod a beteg hazának A velőket rázó húrokon? (Vörösmarty Mihály) Magyar vagyok. Természetem komoly, | Mint hegedűink első hangjai. (Petőfi Sándor) || a. A skála két egymás után következő foka közötti, egységekben kifejezett távolság. Egész, másfél hang. Egy hanggal feljebb! || b. (zene) Vmely zenei hang megszólaltatására alkalmas hely v. rész <vmely hangszeren>. Leüti a „a” hangot; „g” hangot fog az „é” húron.
3. (nyelvtudomány) A beszédnek, a nyelvnek az a legkisebb alkotórésze, egysége, amely a beszélőszerveknek jellemző mozgásával, sajátos elhelyezkedésével és a lélegzés szolgáltatta levegő segítségével keletkezik; beszédhang. Folyékony hang; ® kemény hang; magas hang; ® mély hang; ® simuló hang; zöngés, zöngétlen hang; a hangok képzése. Rosszul ejti ezt a hangot.
4. Szó, mondat. (Főleg így:) egy hangot sem!: egy szót sem! Egy hangot sem szólt. Beszélj! … egy hangod sem lehet, Mely megcáfolna engemet. (Petőfi Sándor) Ha … csak egy hangot hallok, ami nincs szerepében, azon percben a Bastille-ba [= Párizs egykori hírhedt börtönébe] küldöm. (Vas Gereben) || a. (átvitt értelemben) A lelkiismeret hangja: a l. megnyilvánulása. || b. (átvitt értelemben) Vélemény, nézet, nyilatkozat. Hang emelkedik ¬ vki, vmi ellen; hangot ® ad vminek; hangot ® kap vmi. Olyan hangok is hallatszanak, amelyek nem helyeslik ezt az álláspontot. Egy hang lesz a gyűlés, abban semmi kétség. (Arany János) Volt egy hang, mely azt állította, hogy Szentpétervárról kitiltották Donna Atalantát. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben) Az egyéniségnek, kedélynek, lelkiállapotnak a beszédben v. az írásban megnyilvánuló jellege; beszédmód, modor, tónus, stílus. ® Alantabb hang; ® átforrósodik a hangja; vkinek a hangja ® megerősödik; ® kiesik a hangjából; baráti, durva, éles, finom, gyöngéd, hideg, kedves, kenetteljes, komázó, leckéztető, lekicsinylő, megfontolt, megvető, meleg, mézes, nyers, nyugodt, parancsoló, sajnálkozó, sértő, siránkozó, szemrehányó, szigorú, tiszteletteljes, visszautasító hangon beszél, ír vkinek; magas v. nagy hangon: hangosan, fölényesen, kihívóan; vmilyen hangon ® kezdi; micsoda hang ez?; ® felemeli a hangját; vmilyen hangot ® használ vkivel szemben; kikérem magamnak ezt a hangot; el- v. megtalálja a kellő hangot: olyan modorban beszél, amely az adott helyzetben a leginkább megfelelő, célravezető; vmilyen hangot üt meg (® megüt); megadja a hangot: magatartásával, beszédmódjával irányítóan befolyásol, összehangol vmely csoportos tevékenységet. Hangot ® változtat; ® viszi a hangot. A társaságban a háziasszony adta meg a hangot. Én a vidámság hangját keresém, És akaratlan ilyen fekete Lett gondolatjaimnak menete. (Petőfi Sándor) Divat, műveltség, … nagyvilági hang. Ezeket Fánika képviseli nálunk. (Krúdy Gyula) Házunkban mindig sajátságos sértődött hang uralkodott. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Stílus, előadásmód. Azon a hangon, melyen 1848/9-ben írtam, nem fog Magyarországon többé írni senki. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. hangadás; hangáradat; hangárnyalat; hangárnyék; hangbarázda; hangcifrázat; hangemelkedés; hangerősség; hangérzet; hangfal; hangfelvevő; hangfok; hanghatár; hanghatás; hangjel; hangjelenség; hangjelölés; hangkeverés; hangkihagyás; hangkör; hangkulcs; hanglépcső; hangmélység; hangmenet; hangmérés; hangmérő; hangnyelő; hangnyelv; hangnyújtás; hangorkán; hangpár; hangrendszer; hangsebesség; 2. ajakhang; előhang; foghang; füttyhang; gordonkahang; kamaszhang; orrhang; réshang; torokhang; utóhang; visszhang; zárhang.
