hangzatos
hangzatos melléknév -an, -abb
1. (ritka, régies) Hangos (1, 4). Keblemnek egykori holt rideg magánya Most a szerelemnek hangzatos tanyája. (Petőfi Sándor) Dal és hangzatos csevegés hallik az egész roppant városban. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Nagyhangú, fellengző(se)n szónokias, tetszetősen hangzó, de tartalmatlan, hitelt nem érdemlő. Hangzatos beszéd; hangzatos ígéret, jelszó, kijelentés, mondat, szólam. Ki nagy népszerűség után vágyódik, … hangzatos szavakban közhelyeket … mond el kortársainak. (Eötvös József) A borbély … ötszázéves magyar szó, a fodrász … alig százéves, a nyelvújításkor csinálta egy borbély, aki nevét nem találta elég hangzatosnak. (Kosztolányi Dezső)
hangzatosság.
