hangzósság
hangzósság főnév -ot, -a (nyelvtudomány)
A beszédhangnak az a tulajdonsága, hogy ugyanolyan erővel ejtve más hang(ok)hoz képest milyen mértékben, milyen messze hallható. A magánhangzók hangzóssága nagyobb, mint a mássalhangzóké, a zöngés mássalhangzóké nagyobb, mint a zöngétleneké. Legnagyobb hangzóssága az „á” hangnak van, legkisebb a „p”, a „t”, és a „k” hangnak.
hangzóssági; hangzósságú.
