hányó
hányó melléknév és főnév
I. melléknév
Általában olyan <személy, dolog>, aki, amely vmit hány.
1. Vmit szóró, vmit sűrű egymásutánban (vhova) vető. A szalmát egy kupacba hányó parasztlegény; szikrát hányó tüzes vas; cigánykereket hányó purdé; kereszteket hányó öreg asszony.
2. Olyan <élőlény>, aki száján kiadja, kihányja a (már) gyomrában levő ételt v. folyadékot. Ételt, epét, vért hányó beteg. Megfogta hányó gyereke fejét.
II. főnév -t, -ja (bányászat) Az a külszíni hely, ahol a meddőt felhalmozzák, ill. az itt felhalmozott meddő (II). A hányóból sok szenet guberálnak ki. A meddő a hányóra kerül. A hányón dolgozik. || a. (kohászat) A kohóból kikerült salak dombja. Ott parázslik a hányón.
Szóösszetétel(ek): 1. hányóedény; hányólapát; 2. hóhányó; sárhányó; szemrehányó; tűzhányó.
