harang
harang főnév -ot, -ja
1. Bronzból öntött, rendsz. (templom)toronyban felfüggesztett, sokszor több mázsa súlyú jeladó eszköz, amelyet többnyire kötéllel lengetve szólaltatnak meg. Több mázsás harang; a harang kötele; a harang nyelve ¬; a harang ütése ←; a harang ütője; vmilyen harangot → elhúz; → félreveri a harangot; kongatja, (meg)húzza, megkondítja a harangot. Pár nap mulva fél szendergésemből Félrevert harang zugása vert föl. (Petőfi Sándor) Távol harangok ide konganak: Giling galang, bim bam, giling galang. (Juhász Gyula) || a. Lélekharang. Húzzák neki a harangot; meghúzták, megkondították felette a harangot: (átvitt értelemben is) halálán van vki v. pusztulóban, szétzüllőben van vmi, pusztulásra ítélték. || b. (ritka) Felfüggesztett s a haranghoz hasonló módon megszólaltatott nagy csengő. Az ebédlő harangja; az iskola harangja.
2. A harang hangja; harangszó. Csengő-bongó harang. Ide hallik a város harangja. Rég elhuzták az esteli Harangot. (Petőfi Sándor) Elkapom a világ hangjait: Rigók, harangok … (Babits Mihály)
3. A haranghoz (1) hasonló alakú készülék, eszköz, tárgy.
4. (zene) Rendsz. bronzból készült üreges test, amelyet egy ütőnyelvnek a peremhez való érintésével szólaltatnak meg (campana).
Szólás(ok): (tréfás) megfizeti a nagy v. öreg harang: sohse fizetik meg, senki sem fizeti meg; (vallásügy) a harangok Rómába mentek: <nagycsütörtöktől nagyszombatig a katolikus templomokban> a gyász jeléül nem harangoznak; ld. még ásó-kapa.
Szóösszetétel(ek): 1. harangbúgás; harangcsengés; harangérc; haranghang; haranghúzás; harangjelzés; harangkongás; 2. búvárharang; halálharang; hírharang; kakasharang; lélekharang; vészharang.
harangocska; harangos.
