hátrány
hátrány főnév -t, -ok, -a
1. Olyan kedvezőtlen körülmény, helyzet v. vminek olyan kedvezőtlen tulajdonsága, amelyből kár, veszteség, baj származhat. Nagy hátrányba kerül v. hátrányban van vkivel szemben. A dolognak megvan az a hátránya, hogy … || a. Az ilyen helyzetből származó kár, veszteség, balsiker. Hátrány ér vkit; hátrány származik belőle; hátránnyal jár. A városra megint nagy hátrány származik … (Móricz Zsigmond) || b. Hátrányára: úgy <változik meg vki>, hogy kevésbé rokonszenvessé v. kevésbé tetszetős külsejűvé válik. Te is hogy megváltoztál! De nem hátrányodra. (Krúdy Gyula)
2. (sport) Olyan körülmény, helyzet, állapot, amely vki számára gátlást, el- v. lemaradást jelenthet. Hátránnyal indul. Lábsebe az úszásban hátrányt jelentett. || a. (sport) Az ilyen helyzetet meghatározó vmilyen egységben mért el- v. lemaradás. Két méter hátrányát ledolgozta. Egy perces hátránya volt. Három gólos, pontos hátrányt kellett a csapatnak ledolgoznia.
Szóösszetétel(ek): időhátrány; joghátrány.
