hátulja
hátulja [jj v. lj] főnév (birtokos személyragos, csak ebben az egyes szám 3. személyű alakban) ..ját
1. Vminek a hátul levő, hátsó része, ill. a vége felé eső része. A ház, a hajó, a kocsi hátulja; a kabát, a vonat hátulja; a füzet, a könyv hátulja. A szoba hátuljában állt egy fiatal, sápadt képű alak. (Jókai Mór) Belenyúlt a fiókja hátuljába, s elkezdte … kikotorni a festéket. (Móricz Zsigmond) || a. Vminek a fonákja. A bársony, a barchet, a terítő hátulja. || b. (bizalmas, tréfás) Vkinek, vminek a hátsó fele, fara, feneke. Estében alaposan megütötte a hátulját. Menj föl szaporán … és hátulját üssed az ággal. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Hajnalban kell ám kivizsgálni a tyúkok hátulját, mert később a rendetlen szárnyasok, tojással a farukban, elbújhatnak. (Gelléri Andor Endre)
2. (tájszó) Időszaknak, időbeli jelenségnek a végső, befejező szakasza, vége. Március hátulján beköszöntött a tavasz.
