hazavezet
hazavezet ige
1. tárgyas <Személyt> a maga v. a szóban forgó személy otthonába, ill. <háziállatot> a maga v. a tulajdonos házához elvezet. Hazavezeti a beteget, az eltévedt gyereket, a lovat. Az ezredes megsimogatta a fejemet, azt mondta, hogy hazavezethetnek. (Jókai Mór)
2. tárgyatlan <Út> a beszélő v. a szóban forgó személy otthona irányába vezet. Ez az út hazavezet. A régi ösvény hazavezet.
hazavezetés; hazavezetett; hazavezető; hazavezettet.
