hébe-hóba
hébe-hóba [e] határozószó
Nagyon hosszú(nak tartott) időközökben; éppen csak elvétve, nagy néha. Hébe-hóba felkeresett. Hébe-hóba találkozom vele. [A fia] csak hébe-hóba írt … levelet. (Mikszáth Kálmán) Hol szépet, hol csúnyát álmodott az urával, eleinte csak hébe-hóba, de aztán éjszakárul éjszakára. (Móra Ferenc)
