héj [1]
héj [1] főnév -at, -a, (népies) haj
1. Gyümölcs v. termés külső védőburka, ill. a mag kemény tokja. Kemény, puha, zöld héj; a dió zöld héja; a narancs, a szőlő héja; héjában főtt krumpli; héjastul eszi a gyümölcsöt; ® lehámozza vminek a héját. Egy-egy jó darab sült tök … vékonyra vájt héja jelenti, hogy a vacsora vége felé halad. (Vörösmarty Mihály) [Családi kör.] Körűl az apróság … Zörgős héjú borsót, vagy babot szemelget, Héjából időnként tüzre tesznek sokat: Az világítja meg gömbölyű arcukat. (Arany János)
2. A fa kérge. Vastag, vékony héj. A nyúl megrágta a fa héját. Szerelmesek, tüzeteket írjátok le egy gyenge fa héjára. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. Vminek külső, borító része, anyagának többi részétől megkülönböztethető kérge, burka. A kenyér, a tojás héja. Először levágja az ember a kenyérnek a haját … (Jókai Mór)
4. (ritka, költői) Szeme v. szemének héja: szemhéj. Mereven, ahogy néz, maradt szeme héjja. (Arany János)
5. Némely puhatestű állat kemény védőburka. A csiga, az osztriga héja.
6. (népies) Tollas ágynemű, paplan huzata; ciha. Lehúzta a párna héját.
7. (tájszó, régies) Házfödél, hiu, padlás. Minden rosszhoz tud … ő tanácsolta a gyermekágyas [asszonynak] …, hogy éjszaka a ház héjáról nézzen négyfelé, ha azt akarja, hogy gyermekének könnyen kinőjenek a fogai. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): almahéj; banánhéj; citromhéj; csigahéj; csonthéj; dinnyehéj; dióhéj; dunnahéj; fahéj; halhéj; házhéj; kagylóhéj; kenyérhéj; maghéj; narancshéj; szemhéj; tojáshéj; vánkoshéj.
héjú.
