helybeli
helybeli melléknév és főnév (népies, régies)
I. melléknév
1. A beszélőével v. a szóban forgó személyével azonos helységben lakó <személy, közösség>; odavaló(si). A helybeli parasztok. Jelen volt | … A helybeli lágyszivü kántor. (Petőfi Sándor) Meghíják a rokonságot. A helybeli cigányságot. (Arany János) A vendég tenoristának nagyobb köpőládát kell felállítani a kulisszák mögé, mint a helybeli tenoristának. (Krúdy Gyula) Méltóságos úr, nekem, mint helybéli polgárnak … jogom volna az erdei szállításoknál munkát kapni. (Móricz Zsigmond) || a. A szóban forgó községben lakó <személy, közösség>. A város hivatalos neve Hajdúnánás, a helybeli parasztok csak Nánásnak mondják.
2. Az ilyen helységhez tartozó, ott folyó v. szokásos; helyi. Helybeli posta, színház, szokások, viszonyok.
II. főnév -t, -ek [e] (főleg többes számban) Helybeli személy. A helybeliek jól ismerik. Csupa helybelit alkalmazott.
