helybenhagy
helybenhagy [e-e] tárgyas ige, (népies) helybehagy
1. Helybenhagy vmit: vmihez utólag beleegyezését adja; jóváhagy vmit. A módosítást helybenhagyja. || a. Helyesnek tart, helyesel vmit. Bármit végzel, előre is helybenhagyom. Jó, – hagyta helyben a másik. Nagyon helybe hagyta Bence a szándékot. (Arany János) || b. <Munkát, kül. építést felülvizsgáló személy> megfelelőnek, jónak nyilvánít <vmely elvégzett munkát>. Úgy vala e jó ösi ház kiszabva, Úgy látta helyesnek aki helybehagyta, Hogy sohse bámuljon országba-világba: Nézzen igaz bölcsként, befelé, magába. (Arany János)
2. (rendsz. módhatározóval) (bizalmas) <Személyt> alaposan elpáhol, megrak, összever. Jól, alaposan, csúnyán helybenhagy vkit. Hát téged ugyancsak helybenhagytak. Két fiú az iskolában összeverekedett, s úgy helybenhagyták egymást, hogy a sérültebbiket az apja felvette a hátára s elvitte a bíróhoz. (Móricz Zsigmond)
helybenhagyás; helybenhagyó; helybenhagyott.
