hemzseg
hemzseg [e-ë] tárgyatlan ige -ett, -jen [ë, ë]
1. <Ember, állat> tömegesen, sűrűn tolongva, hullámozva, összezsúfolva szüntelenül ide-oda mozog; nyüzsög. A hering hemzseg a tengerben. Hemzseg a kenyéren a sok légy. A nép hemzseg az utcán. Hemzsegnek a nyűvek a rothadt sajtban. Meleg délután van, Dologban az ember, s a rétek hosszában Hemzseg mint a hangya. (Tompa Mihály) || a. Vkitől v. vmitől hemzseg vmi: vmely élőlényből sok ide-oda mozog, nyugtalanul jön-megy vhol. Hemzseg a pince a pincebogártól. Most hemzseg a város gyülevész embertől. (Arany János)
2. Vhol hemzseg vmi: sok van vmiből. Könyvében hemzsegnek az idegen szavak. || a. Vmitől hemzseg vmi: vmiből nagyon sok van vhol, vmi tele (I. 3) van vmivel. Könyve hemzseg az idegen szavaktól.
hemzsegés; hemzsegő.
