herél
herél [e] tárgyas ige -t, -jen [ë]
1. <Hím állatot v. férfit, fiúgyermeket> ivartalanít. Bikaborjút, csikót, kanmacskát herél. A lovat csikó korában herélik. Lovak, bikák, | kiket hogy húzzatok igát, | herélnek, rijjátok: Nagyon fáj. (József Attila) || a. (ritka, tájszó) <Nőstény állatot, főleg kocát> petefészkétől megfoszt; miskárol.
2. (átvitt értelemben, népies) Vmely részétől éppen megfoszt, megcsonkít vmit; kiveszi, kiemeli, kidobja egy részét. Dinnyét herél; krumplit herél: a krumplifészekből kivesz néhány gumót. || a. (bizalmas, tréfás v. rosszalló) Vmely könyvet, szöveget herél: töröl belőle egyes részeket.
Igekötős igék: kiherél.
herélés; herélő; heréltet.
