hétköznap
hétköznap főnév
1. Az olyan nap, amely nem ünnep és nem vasárnap; munkanap; köznap. A hét valamennyi hétköznapja. Csak hétköznapra érvényes. Adja meg az Isten, | Mit adni szokott, Száz bús vasárnap helyett Sok víg hétköznapot. (Ady Endre) || a. Hivalkodás nélkül végzett, társadalmilag jelentős munkával eltöltött nap. Munkás hétköznapok; a hétköznapok hősei.
2. (átvitt értelemben, választékos) Közönséges, eseménytelen nap. Szürke hétköznapok; az élet hétköznapjai: az emberi életnek élmény nélküli, egyhangú, egyforma, hosszabb-rövidebb szakaszai. Mielőtt a házasság ünnepét megérhetnék, keresztül kell esniök a hétköznapokon. (Vas Gereben)
3. határozói használat(ban) Ilyen napon. Hétköznap reggel, délben, este; hétköznap történt. Hétköznap is gondosan öltözik. Hétköznap nem érek rá kirándulni. Ez a járat csak hétköznap közlekedik. Nem tudjátok-e kézműves létetekre, hogy tilos Hétköznap járni mesterségitek Jelcime [= jelvénye] nélkül? (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás)
