hihetetlen
hihetetlen [e-e-e] melléknév, határozószó és főnév, (költői) hihetlen
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. Nem hihető. Hihetetlen történet. Majd hihetetlen Hogy lakik ennyi erő s vadság ily gyenge tetemben. (Vörösmarty Mihály) Ilyen az ember. Hihetetlen, mi mindenre képes a hazájáért! (Mikszáth Kálmán)
2. (túlzó) Rendkívüli <dolog>. Hihetetlen nehézségek; hihetetlenül gazdag.
II. határozószó Hihetetlenül, nagyon. Fel is üdült Miklós hihetetlen gyorsan. (Arany János) Hihetetlen sok dinnye termett abban az évben. (Kaffka Margit) A betűk fejét nagyon picire rajzoltam, a szárakat pedig hihetetlen hosszúra. (Móricz Zsigmond)
III. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Hihetetlen dolog. Legnehezebb Howard Katalin szerepe, mert hihetlent … kell … hihetővé … tenni. (Vörösmarty Mihály) Várt valami lehetetlenségre, és hitt valami hihetetlenben. (Petelei István)
hihetetlenség.
