híresztel
híresztel [ë-e v. ë-ë] tárgyas ige -t, -jen [ë]
1. (irodalmi nyelvben, kissé régies) Vmit mint hírt széles körben másoknak továbbad, másokkal közöl. Ő se mondta, mi volt – én se hiresztelem. (Arany János) || a. (ritka, régies) Hirdet (1). Szilágyi Sándor … kocsival ment értetek azon estve, melyre kirándulástok híresztelve volt. (Arany János)
2. (rosszalló) Híresztel vmit: vmely kétes hitelességű v. nyilvánosság elé nem való dolognak a hírét, amelynek terjesztése az érdekeltek számára többnyire kellemetlen, széles körben széthordja, rendsz. rosszindulatú túlzással továbbadva a hallottakat. Széltében-hosszában híresztelik; fűnek-fának híreszteli; azt híreszteli róla, hogy … Minden rosszat híreszteltek róla. Mindenféle pletykákat híresztelt rólunk. Híresztelték, átjár a szomszéd Bácskába korhelykedni. (Mikszáth Kálmán)
3. (rendsz. rosszalló) Vminek, vmilyennek híresztel vkit, vmit: híresztelés során rendsz. rosszindulatú célzattal vminek, vmilyennek mond, állít vkit, vmit; vmilyen hírét költi vkinek, vminek. Csalónak, szédelgőnek híresztelte. Az uradalom parcellázott telkei árával nem tudott volna elszámolni hamarosan; de … nehéz lett volna ilyet bevallani őnéki, akit oly pontosnak és tiszta kezűnek híresztelt mindenki. (Kaffka Margit)
Igekötős igék: elhíresztel; kihíresztel; széjjelhíresztel; széthíresztel.
híresztelget; híresztelő; híresztelt.
