hizlaló
hizlaló [i v. í] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Embernek, állatnak a hízását, kövérebbé válását elősegítő. Hizlaló étel, takarmány.
2. (ritka, népies) Vminek termékenyebbé tételét elősegítő, előmozdító. Csendes, hizlaló eső.
II. főnév -t, -ja
1. (ritka, régies) Állatok hizlalásával foglalkozó személy. A búzát … a közeli molnárok, gyárosok, hizlalók s a parasztok … megveszik. (Jókai Mór)
2. Állatok (főleg sertések) hizlalását végző üzem; hizlalda. A hizlalóban ezer sertés hízik. || a. Olyan épület, ahol a hizlalás folyik. A szövetkezet hizlalót épített. Réce, liba … visszamegy a hizlalóba. (Jókai Mór)
3. Hizlalóra v. hizlalóba: hizlalás céljára. Hizlalóba adta a sertést. Hizlalóba küldte a marhát. Hizlalóra fogta a libát. Hizlalóra kapta a disznót.
Szóösszetétel(ek): 1. hizlalókúra; hizlalótelep; 2. sertéshizlaló.
