hogy [1]
hogy [1] határozószó, kérdő, vonatkozó és határozatlan
I. határozószó, kérdő (főhangsúlyos szóként)
I. <Főleg érzelmileg nem színezett mondatban.>
1. <A cselekvés módját tudakolva:> milyen módon?, miképpen?, hogyan? Hogy csinálod ezt a mozdulatot? Hogy írjuk ezt a szót? Lássuk, az asszonynép, gyere, hogy solymásznak. (Arany János) Hogy bánnak vele? … Kegyetlenkednek? (Gárdonyi Géza) Misi nem tudta, mit szóljon, hogy folytassa a leckét. (Móricz Zsigmond) || a. <A cselekvés eredményét, végső formáját tudakolva:> milyen formára? Hogy csináltatod az új ruhádat? || b. <Vmely közlés (szó szerinti) tartalmát tudakolva:> milyen szavakkal v. szöveggel? Hogy (is) mondtad? Hogy (is) szól a vers? Hogy is mondjam?: hirtelen nem tudom megtalálni a megfelelő szót. || c. Milyen néven?, melyik néven? Hogy hívnak; hogy is hívják csak?: nem jut eszembe a neve, v. nem is tudom, mi a neve. Hogy is hívják kelmedet? hisz még a nevét sem tudom. (Vas Gereben)
2. Milyen állapotban, helyzetben? Hogy van a beteg? Hogy érzed magad? Hogy áll az ügy? Hogy vagy? Hogy ityeg a fityeg? És máskülönben hogy van dolgotok? (Petőfi Sándor) Na, Örzse néni, hogy vagyunk? (Vas Gereben) Ha kérdi …, hogy vagyunk, mint vagyunk, hát csak ki vele, hogy jól vagyunk. (Tolnai Lajos)
3. <Vmely történés részleteit, körülményeit tudakolva:> milyen lefolyással? Hogy történt (a dolog)? Hogy is volt az a villamos-összeütközés? Tudja az ördög, hogy volt. Hogy sikerült a bál?: a) milyen anyagi haszonnal járt a b.?; b) hogyan éreztétek magatokat a bálon? Ekkor a bús asszony neki bátorodva, Hogy esett, mint elpanaszolta. (Arany János) Dani … elgondolta, hogy is volna, ha ő még egyszer gyerek vón idehaza? (Móricz Zsigmond) || a. <A történés körülményein töprengve.> Miklós … A holnapi napot forgatá eszében: Hogy veszen majd fegyvert, szép ruhát magának! … Hogy lesz ez? hogy lesz az? (Arany János) || b. Hogy volt!: <vmely előadott mű, szám megismétlésére való felhívásként, felszólításként.> Föltámadtak lelkében … a dal, a tánc, a felrivalgó: újra, hogy volt, éljen. (Tolnai Lajos)
4. Milyen nyelven? melyik nyelven? Hogy beszéltél vele? Magyarul? De milyen ádáz [= ádáz] dolgokat beszélsz te, | Török-tatárúl, s Isten tudja hogy? (Vörösmarty Mihály)
5. Milyen mértékben, fokban? Hogy fizet a búza? Borotok hogy termett az idén?
6. <Vélekedést, állásfoglalást tudakoló kérdésben:> milyen felfogással?, milyen értelemben?; hogyan? Hogy nyilatkozott rólam? Kedvezően? Kedvezőtlenül? Hogy beszélt az ügyről? [– Nagyon pártolta.] || a. <Tetszést, nemtetszést, ill. ennek fokát tudakoló kérdés szavaként:> hogyan? Hogy tetszik az új ruhám? Hogy fest? Hogy néz ki*?
Kerülendő szó vagy kifejezés.
7. Milyen áron?, mennyiért? Hogy adja a csirkét? Hogy vetted a szövetet? Hogy mérik a bort? Hogy kel idén a búza? Szegény ember, hogy adod a bölcsőt? (József Attila) || a. <Kihagyásos mondatban:> hogy adod?, mennyibe kerül? Hogy a túró? Kérdi egyik: „hogy az ócska vasad, bátya? … ” (Arany János)
8. (ritka) Miféle szállítóeszközzel? Hogy jöttél?
9. (ritka) <Okhatározóként:> miért?, mi okból? Hogy van az, hogy ma olyan szótalan vagy?
II. <Érzelmileg színezett mondatban, gyak. a kérdő jelleg háttérbe szorulásával.>
1. <Csodálkozó kérdésben, a kételkedés mozzanatának kiemelésére:> hát lehetséges az, hogy …?; (szinte) lehetetlen (az), hogy …! Hogy jöhettél meg ilyen gyorsan? [Széchenyi emlékezete.] Hogy kövesse nyomdokát az ének? | Némúljon el, lant, gyönge szózatod. (Arany János) Ezelőtt hat esztendővel megkérte őt Gyuri, de ő csak a szemébe nevetett: hogy szerethesse, ha rokona? (Móricz Zsigmond)
2. <Csodálkozás kifejezésében, rendsz. rosszallásban, helytelenítésben, főleg annak érzékeltetésére, hogy a beszélő nem érti, miért úgy történt vmi, ahogyan történt.> Hogy a csudába(n) feledkezhettem meg róla! Ejnye! hogy a kőben Fútta úgy meg a szél [a cipót] az átalvetőben! (Arany János) Már hogy tudtam ily bután megrémülni! (Ambrus Zoltán)
3. <Tiltó, ill. tagadó alakú mondatban, gyak. vmely erős szitokszerű szóval kapcsolatban, magától értetődő nyomatékos állítás kifejezésére; gyak. enyhe rosszallással v. bosszankodással színezve.> Hogy is ne …?! Hogy a csudába, a fenébe, az ördögbe ne …?!: hogyan is gondolhat vki ilyen bolondot?!; az csak természetes, hogy igen!; hát persze, hogy igen!; de mennyire …! [Megveszed ezt a cipőt?] – Hogy a csudába ne venném meg, mikor olyan olcsó?! || a. <Szemrehányó kifejezésben.> Hogy (is) nem gondoltál erre? Haza [ment], a fészekre … De hogy is ne jött volna haza, hiszen … az ő egyre szaporább családja rajongott felé. (Móricz Zsigmond) || b. (régies) Hogy is nem: <m értékű kifejezésként:> hát persze, hogy …; természetesen. Én meg elpirultam, oh de hogy is nem … (Czuczor Gergely)
4. <Méltatlankodást tartalmazó kérdésben, olyankor, amikor (szinte) lehetetlennek tartjuk, hogy a kérdezett cselekvés, történés, állapot(változás) igaz; gyak. feltételes v. felszólító módú igével.> Már hogy tenne ilyet?! Hogy írjak neki, mikor ő a hibás? Dehogy is lopok …, Már hogy lopnék én? (Kosztolányi Dezső)
5. <Méltatlankodás, felháborodás, rosszallás kifejezésében:> mi ad(ott) okot, jogot, alapot rá, hogy (a szóban forgó személy a szóban forgó cselekvést elkövesse)?!; mi jogon!; milyen alapon?! Hogy mersz a szemembe nézni?! Hogy tudtál ilyet csinálni?! Hogy beszélhetsz így az anyáddal?! Hogy jutott eszébe ilyet mondani?! Hát hogy lehet ezt józan ésszel kulcsnak nevezni? (Mikszáth Kálmán)
6. <Bosszús, szánakozó, csodálkozó, elismerő, rosszalló felkiáltásban:> milyen nagyon …!; milyen rendkívüli fokban, mértékben …!; mennyire …! Hogy nagyzol! Hogy ordít ez a gyerek! Hogy sajnálom szegényt! Hogy megvénült néhány év alatt! Hogy örültek! Hogy ünnepeltek! (Gárdonyi Géza) || a. De még hogy!: milyen rendkívül(i) nagy mértékben. [Megverte?] – De még hogy (megverte)!
7. <Felkiáltásban a személyes állásfoglalás kifejezésére, a cselekvés minősítésének közelebbi meghatározása nélkül, alkalmilag más-más árnyalattal:> milyen jól …! milyen nagyszerűen …! milyen ügyesen …! milyen gyorsan …! stb. Hogy adja ¬! Húsz esztendő … az idő hogy lejár! (Petőfi Sándor) Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedűl! (Arany János) Milyen szép szeme volt! … Hogy nézett, milyen kedvesen! (Gárdonyi Géza)
III. (m értékű v. tagmondat értékű szóként)
1. <Csodálkozás kifejezésére, főleg olyankor, amikor vkinek a kijelentését, az eseményeknek vmely összefüggését nem érti a beszélő, amikor vmit félreértett v. kifogásol, s a mondottak megismétlésére v. részletezésére hívja fel a másik beszélőt.> [Ez bizony rongyos.] – Hogy? Ez rongyos? Hogy? Mit mondott? Kilenc ezeret? (Mikszáth Kálmán)
2. Hogy, hogy nem: nem lehet tudni, hogy hogyan, de valahogyan (egyszer csak, mégis csak) … Hogy, hogy nem, (egyszerre csak) eltört kezében a pohár. A vékony … gyűrűcske ez alatt hogy, hogy nem, Iréne ujjára csúszott. (Jókai Mór)
II. határozószó, vonatkozó (kötőszóként; olykor a vonatkozó érték nagyobb mértékű v. teljes háttérbe szorulásával; hangsúlytalan szóként) Általában ahogy.
I. <Mód- és fokhatározó mellékmondat kötőszavaként.>
1. (régies) Amilyen módon; ahogy (1); ahogyan. Detre szász … mint a szelindek hogy forog, Ha tépik nagy komondorok: Majd erre, majd amarra csap. (Arany János) –11 <Kérdő-, vonatkozó névmással v. ilyen határozószóval kapcsolatban.> Segítsen, ki hogy tud! Mit hogy hagyott, úgy találta. [Aranyaimhoz.] Isten hozott, sápadt fiúk! | …Nosza, ki hogy segitni tud, Segítsetek bátyátokon. (Arany János)
2. Amilyen mértékben, fokban; amennyire; ahogy (4). Hogy csak tudja, úgy kiáltja … (Gyulai Pál)
II. <Időhatározói mellékmondat kötőszavaként.>
1. A vele kapcsolt mellékmondatban megjelölt időpont, esemény után közvetlenül; mindjárt azután, amikor …; (rögtön), miután; ahogy (8). Hogy kiment a tömegből, jobban érezte magát. „Ki járt itt? mi járt itt?” igy óbégatának, Hogy a két farkasra reá akadának. (Arany János) Végre, hogy a patakot meglátták, Gergő fűre bocsátotta a lovat. (Gárdonyi Géza)
2. (ritka, választékos) <A mellékmondatban megjelölt időt, cselekvést, folyamatot a főmondatban kifejezettnek kezdeteként jelölve:> amióta (1), ahogy (8a). Hogy hazajött, még nem evett. Hajh azóta csak bút látott, Hogy a gazda sírba szállott. (Vörösmarty Mihály) Úgy kérdezi ezt, mintha negyven éve, hogy nem találkoztunk, először járnék itthon. (Kosztolányi Dezső)
3. <A mellékmondatban megjelölt időt, cselekvést, folyamatot a főmondatban kifejezettnél későbbinek, utána következőnek jelölve:> mielőtt (még); mint amikor; mint ahogy. Egy nappal előbb elutazott, hogy én idejöttem. || a. (a mellékmondat a főmondatot rendz. megelőzi, hasonlító árnyalat nélkül) Mielőtt (még); mikorra. Hogy nevetni megtanultam, Sirni immár jól tudék. (Arany János)
4. (kissé választékos) <A mellékmondatban megjelölt idő, cselekvés, folyamat tartama alatt (mindvégig v. azon belül vmikor):> miközben, mialatt; ahogy (9). Én meg, hogy egy műhely körül csavargék, Elloptam a másfőzte fazekat. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Valamikor, hogy a kislánya még élt, Balatonfüreden nyaraltak. (Kosztolányi Dezső) Sütünk, főzünk | s hogy az arcunk tüzesedik, a kalácsnak kényesedik, | fényesedik fonatja. (József Attila) Hol vagyok? | Mily küszöbön? Mint egykor a homok, | hogy ott hevertem a Piramisok | tövében, úgy zizeg körűl a fű. (Szabó Lőrinc) || a. (választékos) <A mellékmondatban megjelölt rövid ideig tartó v. pillanatnyi cselekvés, esemény idején (esetleg ennek kezdete előtt is, vége után is):> amikor, mikor, midőn. Bőg a kémény, künn esik, fú, Hogy belép egy szolga fiú. (Arany János) Nyolc órára harangoztak a Szent Teréz templomban, hogy hónom alatt a nagy orvosi könyvvel az utcára léptem. (Kosztolányi Dezső)
III. határozószó, határozatlan <Állandósult kapcsolatokban, igei állítmány nélküli mondatban, rendsz. mondat értékű v. tagmondat értékű kifejezésben, kérdő-, vonatkozó névmással v. határozószóval kapcsolatban, az állapotnak, a módnak v. hasonló, meg nem határozott, ill. esetenként váltakozó körülménynek érzékeltetésére; mindegyik szót külön hangsúlyozzuk:> a) egyszer így, másszor úgy; b) egyik helyen így, a másikon úgy; melyik hogy: az egyik (személy, állat, tárgy) így, a másik úgy; mikor hogy: egyszer így, máskor úgy. [Mit szoktál reggelizni?] – Mikor hogy, kávét, tejet vagy teát. [Hogy a csirke?] – Melyik hogy. Hogy bánnak vele? – Kivel hogy. – Kegyetlenkednek? – Mikor hogy. (Gárdonyi Géza) Hány temetés esik egy napra? – Hol hogy. Hat-hét. Néha tizenkettő-tizenhárom is. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): ahogy; akárhogy; bárhogy; dehogy; hahogy; mindenhogy; sehogy; valahogy.
