hőköl
hőköl tárgyatlan ige -t, -jön
1. (rendsz. határozóval) <Állat, ritk. ember ijedtében, meglepetésében, állat vezényszóra, a gyeplőszár meghúzására is> megtorpanva lassan hátrál. A lovak ijedten hőköltek a folyó előtt. Valami bocsánatfélét mormogott, az ajtó felé hőkölve. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, ritka) <Személy> vmilyen téren (meg)hátrál.
Igekötős igék: hátrahőköl; meghőköl; visszahőköl.
