hol
hol határozószó (kérdő, vonatkozó, határozatlan) és kötőszó
I. határozószó, kérdő (főhangsúlyos szóként)
I. <Főleg érzelmileg nem színezett mondatban.>
1. <A cselekvés, történés, a személy, tárgy helyét tudakolva:> melyik helyen, tájon, vidéken? Hol lehet az a könyv? Hol születtek a gyerekei? Hol voltál, amikor esett az eső? Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi Szépre …? (Petőfi Sándor) || a. <Közelebbről meghatározandó v. megjelölt helyre irányuló általános kérdésként, részletező kérdés helyett v. azzal együtt.> Hol dolgozol: melyik munkahelyen, üzemben stb.-ben d.?; Hol laktok?: melyik kerületben, utcában, községben stb.-ben l.?; Hol tanul a fiad?: melyik iskolában t. a f.? Ki volt tanítód? hol jártál iskolába? | Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted. (Petőfi Sándor) || b. <A beszédhelyzettel v. a szövegkörnyezettel bizonyos fokig már meghatározott helyre irányuló kérdésként.> Hol fáj?: testének (testednek stb.) melyik része fáj?; Hol olvasta?: melyik v. milyen könyvben olvasta?; Hol vásárolta, csináltatta a ruháját?: kinél, kitől, melyik műhelyben v. üzletben v., cs. a ruháját? || a. (állítmányként ige nélkül) Melyik helyen van?; hol van, hol található? Hol a kabátom? Hol az öcséd? Hol az ellen, kérdezed? (Petőfi Sándor) Hol az anyád? Ereggy ki, mondd meg neki, hogy utánam ne jöjjön még eccer [= egyszer] az életében. (Móricz Zsigmond) || d. <Ismeretlen helyen tartózkodó, ismeretlen helyre távozott, került személyekhez, dolgokhoz szólva.> Hol vagytok, ti régi játszótársak? | Közületek csak egyet is lássak! (Petőfi Sándor)
2. <Határozatlan helyre irányuló kérdésként, bizonytalanság kifejezésére:> miféle hely(ek)en, tájon? Hol jártál ilyen sokáig? [Háry János] Kalandos életéből regét regére kezd; Hol s merre járt, mit látott, mit tett ő s társai. (Garay János) || a. (átvitt értelemben) Hol jár az eszed?: a) mire gondolsz, hogy úgy elmerengsz? b) Miért nem figyelsz? Nagyot nézett az öreg, hogy hol jár Örzsének az esze? (Vas Gereben)
3. <Az itt v. erre határozószóval kapcs., a cél iránt tudakozódó kérdésben:> (népies, bizalmas) hol jár itt: mit keres itt, mi járatban van itt? Hol jársz erre, ahol a ® madár se(m) jár?
4. <Főleg állandósult szókapcsolatokban:> honnan? Hol szerezted ezt a betegséget (nyavalyát)? Hol vetted ezt az ötletet? S hol vette gazdád ama kincseket, Mik semmiből őt mindenné teszik? (Petőfi Sándor)
II. <Érzelmileg színezett mondatban, gyak. a kérdő jelleg háttérbe szorulásával.>
1. <Annak kifejezésére, hogy a szóban forgó személy, tárgy, dolog ittléte v. megléte már szinte nem is jöhet szóba.> Hol van (volt, lesz) …?: sehol sincs (sehol sem volt, lesz): eltűnt, elmúlt, megsemmisült. Hol van a tavalyi hó? Fellármázta a szomszédokat, de hol volt már akkor a betörő? Hol vannak már a régimódi emberek? Hol lesz már néhány év múlva a petróleumlámpa? Hol van a patakzaj, hol van a madárdal, S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak? (Petőfi Sándor) Hol volt már akkor a háború! (Mikszáth Kálmán)
2. <Főleg bosszúság, türelmetlenség kifejezésében vmely szitokszóként is haszn. szóval nyomósítva, állandósult szókapcsolatokban.> Hol a csudába(n)?; Hol a fenébe(n)?; Hol az ördögbe(n)?; Hol a pokolba(n)? Hol a pokolba marad az a | Csokonai Vitéz Mihály? (Petőfi Sándor) Hol a manóban járt annyi ideig? (Gárdonyi Géza)
3. <Felkiáltásban:> milyen szokatlan helyen! Ni, hol fut az a gyerek! || a. <Hasonló helyzetben, tagadó mondatban, állító értelmű megnyilatkozásként:> milyen sok helyen! Hogy te hol nem jártál!: hogy te milyen sok helyen jártál!; Hol meg nem fordult ez az ember!
4. <Általánosan tagadó közléshez hasonló értelmű kérdésben.> Hol … (máshol, másutt)?: sehol …; senkinél … Hol is találhatnék menedéket máshol, ha itt (nálatok) nem?
5. <Főleg állandósult szókapcsolatokban, rendsz. csodálkozó, rosszalló kifejezésekben:> honnan? Hol vetted ezt a sok pénzt?: honnan (miből) szerezted ezt a s. pénzt?; hogy jutottál hozzá ehhez a s. pénzhez?; (bizalmas) Hol szedted fel ezt a fiút (leányt)?: honnan ismered ezt a fiút (leányt)? || a. Hol a csudába(n), fenébe(n) stb. vette: honnan a csudából (stb.) vette? Már kerestem, hogy hol a csudában vettem én ezt a leánytípust, aki mindenfelé felbukkan, az Úri muriban, a Sári bíróban, egyfelvonásosokban, novellákban … (Móricz Zsigmond)
III. <Tagmondat értékű szóként.> Hol, hol nem: nem lehet tudni, hogy hol, de valahol (egyszer csak, mégis csak) … Testvérid … Irigylik tőled osztály-részedet, Sőt tán meg is tagadnak, hogy anyád Az ördög tudja, hol, hol nem szedett. (Arany János)
II. határozószó, vonatkozó (mellékhangsúlyos szóként)
1. (irodalmi nyelvben) A vele kapcsolt mellékmondatban megjelölt helyen; amely helyen; ahol [1]. Megállék a kanyargó Tiszánál | Ott, hol a kis Túr siet beléje. (Petőfi Sándor) Hol kedves a vendég, ebe sem éhezik. (Arany János) Jöttem a Gangesz partjairól, | Hol álmodoztam déli verőn. (Ady Endre) S hol élet zeng, ott vívódva mi élünk. (Ady Endre) –11 <Helyet jelentő olyan főnévvel kapcs., amelynek nincs helyhat ragja; amelyben, amelyen stb. helyett.> S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körűl. (Vörösmarty Mihály) Egy új hazát… kell alkotnotok, …Egy új hazát, hol minden szögletig Eljusson a nap s tiszta levegő. (Petőfi Sándor) Ez az ország mindnyájunké, Hol bilincset urak vernek. (Ady Endre) A történelem futószalagára | szerelve ígyen készül a világ, | hol a munkásság majd a sötét gyárra | szegzi az Ember vörös csillagát! (József Attila) || d. Van v. nincs, hol … : van (nincs) olyan hely, ahol … Nincs hol leüljek. –a1 <főnévi igenévvel, a vonatk. érték elhalványulásával.> Van neki hol dolgozni. || e. (főleg irodalmi nyelvben) <Mellérendelt mondatbeli mutató határozószó szerepéhez hasonlóan:> s ott, ott (pedig). A Nyugatitól egyenesen a Dunaparti Szállodába hajtatott, hol az első emeleten nyittatott magának szobát. (Kosztolányi Dezső)
2. <A főmondatbeli utalószóval kifejezett v. csak hozzáértett összességre utalva, gyak. csak szóval nyomósítva:> amilyen sok helyen; akárhol; ahol [1] (2). Mindenütt, hol (csak) megfordult, …
3. (időhatározóval kapcs.) (ritka, irodalmi nyelvben) (A)mikor, midőn; amelyen. Ily éjszakán, hol meghúzná magát A kölykes medve is, … [Lear] Födetlen fejjel száguld. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Ott szedjék össze elszórt csontomat, Ha jön majd a nagy temetési nap, Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével És fátyolos zászlók kiséretével A hősöket egy közös sírnak adják. (Petőfi Sándor)
III. határozószó, határozatlan (mellékhangsúlyos szóként)
1. (ritka, népies) <Más határozó után:> és (ill. vagy) egyéb (hasonló) helyen. A mezőn, (vagy) hol, jártam. Az utcán, hol, szedte össze a híreket.
2. <Főleg népmesékben szokásos állandósult szókapcsolatként.> Hol volt, hol nem volt (, volt egyszer egy ember v. király v. özvegyasszony): valahol, ismeretlen helyen élt (valamikor egy ember stb.); valahol volt, de senki sem tudja, hogy hol volt … Hol volt, hol nem, bizonnyal már meg nem mondhatom, | Kétszázezer vitézzel jött ránk Napóleon. (Garay János) Mesélni kezdtünk róla: „Hol volt … ” | … | s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt … ” | Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, | mint önmagának dermedt-néma szobra. | Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. | Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer. (Kosztolányi Dezső) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember … (Móricz Zsigmond)
IV. (kérdő, vonatkozó, határozatlan névmással v. ilyen határozószóval kapcsolatban a megosztott határozatlanság kifejezésére; mindegyik szót külön hangsúlyozzuk)
1. <Állandósult szókapcsolatokban igei állítmány nélküli mondatban, mondat értékű v. tagmondat értékű kifejezésben, meg nem határozott, ill. esetenként váltakozó helynek az érzékeltetésére.> Melyik hol: egyik (az) egyik helyen, másik (a) másik helyen; az egyik itt, a másik ott; mikor hol: egyszer (az) egyik helyen, máskor (a) másik helyen; egyszer itt, máskor ott. [Hol vannak a gyerekek?] – Melyik hol.
2. (időhatározóként) <Hasonló helyzetben, a meg nem határozott, ill. esetenként más-más időnek az érzékeltetésére.> Hol hogy: egyszer így, máskor úgy; mikor hogy; hol így, hol úgy. Hány temetés esik egy napra? – Hol hogy. Hat-hét. (Kosztolányi Dezső)
V. kötőszó <Páros használatban v. ritk. többszörösen ismételve; ellentétes értelmű v. szembeállított mondatrészek v. mondatok bevezetésére.> Hol …, hol …, (hol.): egyszer …, máskor (másszor) … (harmadízben..); majd …, majd … (majd..); néha …, néha … (néha). Hol az egyik, hol a másik győzött. Hol ezt, hol azt kéri tőlem. Hol itt, hol ott bukkant fel. Hol ide, hol oda hívták ebédre. Hol így, hol úgy beszélt. Hol eljött, hol nem jött el. Nagy szeget ütött ez a Bencze fejébe, | … Tudta, hogy Toldinál áros a felelet, | … Azért nem is merte megkérdezni tőle, Csak nézett hol őrá, hol az ásott földre. (Arany János) Gergely hol az egyik lövőrésen, hol a másikon nézett ki. (Gárdonyi Géza) Hol homok nincs, hol mészre kell várni, hol a kőre, hol a téglára, hol a vízre. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): ahol; akárhol; bárhol; mindenhol; néhol; sehol; valahol.
