holdkóros
holdkóros melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, akinek az a betegsége, hogy alvás közben felkel, öntudatlan állapotban járkál, esetleg tesz-vesz, beszél, anélkül, hogy felébredne; alvajáró, lunátikus. Holdkóros ember, férfi. || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló, rá emlékeztető. Holdkóros ábrázat, tekintet. Fagyos, holdkóros mosoly vonult végig … fehér arcán. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Zavaros gondolkodásra valló. Holdkóros beszéd. Holdkóros világnézetek jellemzik valamennyi akkori elbeszélésemet. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ok, -a
1. Holdkóros személy. A holdkórost gyógyítani kell. Várta, hogy a tanár beszélni kezdjen. De az nem beszélt. Nézdelődött, mint a holdkóros. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben) Holdkórosra (II. 1) emlékeztető, zavaros gondolkodású, magatartású személy. Olvastad, miket írt az a holdkóros?
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Ábrándok után futó, ábrándokat kergető személy. Holdkórosa vagyok annak az ábrándnak, hogy valaha drámai színésznő lehetnék. (Jókai Mór)
holdkórosság.
