hón
hón főnév -a (rendsz. személyragos alakban, csak állandósult kapcsolatokban)
1. Hónom, hónod, hóna, hónunk, hónotok, hónuk alja: az a kis üreg, amely a szóban forgó személy felső karjának töve és mellkasa között van. Izzad a hóna alja.
2. Hóna (stb.) alatt (alá, alól): a) abban a kis üregben (abba a kis üregbe, abból a kis üregből), amely (a szóban forgó személyen) a felső kar töve és a mellkas között van. Átizzadt a ruhája a hóna alatt. Az izzadság csípte hóna alatt. (Babits Mihály) Hőmérőt vesz ki a zsebéből, s odailleszti a leány hóna alá. (Nagy Lajos); b) (a szóban forgó személyen) a testhez szorított felső kar és az oldal (1) között (közé, közül). Vkinek a hóna alá nyúl:* segítségére siet (anyagi, erkölcsi, szellemi támogatással); támogat. A hóna alá vette a könyvet. Az anyját a hóna alatt fogva támogatta. (Móricz Zsigmond)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
