horizont
horizont főnév -ot, -ja (választékos)
1. Látóhatár, látókör, szemhatár. Tágas horizont. Csak árnyék volt az a hajósor, ami a messzi horizontot átszelte. (Kuncz Aladár)
2. (átvitt értelemben) Az a határ, ameddig vkinek ismeretköre terjed. Szűk horizontja van. || a. (átvitt értelemben) Lehetőség, kilátás. Tág, új horizontok nyílnak meg előttünk. Az élet … élni érdemesebb, mint volt az elomlott századokban, és főképpen sokkal messzebb horizontokra nyújt kilátást. (Móra Ferenc)
Szóösszetétel(ek): horizontsík; horizontvonal.
horizontú.
