hozzáértés
hozzáértés főnév -t, -e (csak egyes számban) (kissé választékos)
Az a tény, hogy vki ért vmihez; valamiben való jártasság, vminek elméleti v. gyakorlati tudása, alapos ismerete. A hozzáértés hiányzik tevékenységéből. A gyakorlatban bizonyította be hozzáértését. Kellő hozzáértéssel végzi munkáját. Nem könnyen vált meg az olyan beszédtémától, ahol hozzáértéséről tanúságot tehetett. (Krúdy Gyula)
