hüledezik
hüledezik [e-ë] tárgyatlan ige -ek, -el [ë, ë]; -tem, -ett [e, ë]; -nék, -nél, -ne; -zen [e, ë], (választékos) hüledez [e-ë]
<Vmely váratlan esemény, látvány, hír stb. hatására> értelme szinte megbénul, és módfelett meglepődve álmélkodik, csodálkozik. Olyat mondott, hogy csak úgy hüledeztek a többiek. Ni, ni, Lestyák Mihály – hüledezének a kecskemétiek. A másvilágról jön. (Mikszáth Kálmán)
hüledezés; hüledező.
