humanista
humanista főnév és melléknév
I. főnév ..tát, ..tája
1. (történettudomány) A XIV–XVI. századi humanizmus híve, képviselője. A legnagyobb magyar humanista Mátyás király volt. || a. (történettudomány) E humanizmus szellemében alkotó, XIV–XVI. századi v. későbbi író v. költő. Janus Pannoniust, a kiváló magyar humanistát a külföld is elismerte.
2. (történettudomány) Az ókori görög és latin irodalommal, az antik műveltséggel foglalkozó tudós <a XIV–XVI. században>.
3. (választékos) Általában a humanizmus (2) hirdette emberszeretet, emberiesség híve. Az új író humanista, szereti az embert. A humanisták elvetik a testi fenyítéket. Jókai … humanista és szabadgondolkozó a szó legnemesebb értelmében. (Mikszáth Kálmán)
II. melléknév
1. A humanizmus (1–2) eszméit, elveit valló, követő, ennek szellemében alkotó <személy>. Humanista író, költő.
2. Ilyen személyekre, ill. a humanizmusra (1–2) jellemző, vele kapcs., tőle származó <cselekedet, magatartás, alkotás>. Humanista ízlés, költészet, stílus, szellem, törekvések, tudomány.
humanistaság.
