hunyorít
hunyorít ige -ott, -son; -ani
1. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval) Szemhéját egyszer összébb húzza, majd kinyitja. Egyet hunyorított. || a. tárgyatlan Ily módon jelt ad. Hunyorított neki, hogy menjen. Hamiskásan hunyorított a félszemével. (Mikszáth Kálmán) || b. tárgyas Szemét v. szempilláit hunyorítja: szemével v. szempilláival egyszer ezt a mozgást végzi.
2. tárgyatlan Szemhéját, főleg az erős fény ellen védekezve, összébb húzza. Hunyorítva nézett a távolba. (Móricz Zsigmond) Ez a nyurga … vékony nyakával csak néz maga elé hunyorítva. (Gelléri Andor Endre)
Igekötős igék: odahunyorít; összehunyorít; ráhunyorít; visszahunyorít.
hunyorító.
