hűség
hűség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Annak tulajdonsága, aki, ami hű (1), állhatatos; tudatos, rendsz. szerető ragaszkodás vkihez, vmihez, kitartás vki, vmi mellett. Házastársi hűség; baráti hűség; rendíthetetlen hűség; a nép iránti hűség; hűségének tanújelét adja; hűséget esküszik vkinek, vminek; (választékos) örök hűséget esküszik: az esküvői szertartás során házasságra lép; hűséget hűséggel viszonoz. Szirt a habok közt – hűséged megálljon! (Arany János)
2. Megegyezés az eredetivel, a valósággal. Történeti hűség; a ® történeti v. történelmi hűség kedvéért; a fordítás, a leírás hűsége.
Szóösszetétel(ek): asszonyhűség; elvhűség; férfihűség; kutyahűség; legényhűség; nemzethűség.
hűségű.
