hűséges
hűséges [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Nagyon odaadóan v. szolgálatra készen hű <személy>. Hűséges barát, élettárs. Nem állhatja, tovább a hűséges cseléd, Megint sirva fakad, jobban mint az elébb. (Arany János) A munkásembernek, akinek alig van annyi ideje, hogy becsületesen kibeszélje magát a feleségével, könnyű hűségesnek lennie. (Ambrus Zoltán) Édes Hazám, fogadj szívedbe, | hadd legyek hűséges fiad! (József Attila) || a. Ragaszkodó, gazdájához mindig hű maradó <háziállat, fől. kutya>. Hűséges eb, kutya.
2. Ilyen személyre, állatra valló <magatartás>. Hűségesen követ vkit, ragaszkodik vkihez.
