hűtlen
hűtlen [e] melléknév -ül, -ebb [e], (választékos) hűtelen [e-e]
1. Olyan <személy>, aki megszegi azt a hűséget, amely őt a vele érzelmileg közeli kapcsolatban álló személyhez, közösséghez v. dologhoz köti. Hűtlen barát, férj, hazafi, házastárs, leány, legény; hűtlen lesz elveihez, hazájához, meggyőződéséhez, nemzetéhez, népéhez. A hűtlen asszony képe a szerencsétlen szobrászt folyton kísértette. (Kuncz Aladár) [Az indus leány] negyven évig várta a keresztúton a hűtlen angol katonát. (Hunyady Sándor)
2. Ilyen személy által tanúsított <magatartás>. (jogtudomány) Hűtlen elhagyás: a házastársi életközösségnek olyan megbontása, melynek során az egyik fél jogos ok nélkül szándékosan és huzamosan elhagyja a másikat; hűtlen viselkedés.
3. (jogtudomány) Hűtlen kezelés: a vkire rábízott anyagi javaknak (kül. pénznek) olyan lelkiismeretlen kezelése, melynek során a megbízott személy azokban hanyagságával kárt okoz, ill. részben v. egészben eltulajdonítja őket.
