ibrik
ibrik főnév -t, -je [ë, e]
1. (népies) Agyagból v. fémből készült, öblös, füles, gyak. fedővel ellátott, csúcsos szájú, korsószerű kisebb edény, főleg folyadék töltésére. Kávés, tejes, vizes ibrik. Nagyokat lehetett inni … a török urakkal, findzsákból és ibrikekből. (Mikszáth Kálmán) || a. (bizalmas, tréfás) Általában csésze, bögre, csupor. A kávéból megivott két ibrikkel. A szalonban, ebben a zsúfolt bazárban, ragyogtak az ibrikek és kancsók, a pesti gyári áruk és a vidékies holmik. (Kosztolányi Dezső)
2. jelzői használat(ban) (népies v. bizalmas)
Vmiből annyi, amennyi egy ilyen edénybe belefér. Két ibrik kávé.
