icce
icce [e] főnév iccét, iccéje [e] (régies írva: itce is), (elavult) ice (régies)
1. Kb. 8 dl-nyi régi űrmérték <folyadék, szemes anyag mérésére>. Iccében számol; iccével mér. Kölcsey, megmérted lattal, póznával, icével Lelkemet. (Berzsenyi Dániel)
2. jelzői használat(ban) Ilyen mennyiségű. Egy icce bor. Korcsmárosné, száz icce bort, hallja! Kék atillám itt hagyom zálogba. (népköltés) Egy hosszú asztal mellett ül két paraszt, és boroz. Másik végén ül egy alföldi magyar csendesen egy icce bor mellett. (Vörösmarty Mihály)
3. Ekkora mennyiség vmiből. Vminek iccéje; iccénként. Itt a mécs, bor is lesz: itce kell-e vagy pint? (Arany János) Az első iccétől még boldogabb lett … (Mikszáth Kálmán)
4. Ilyen űrméretű edény. Cinkotai icce: a szabályos iccénél nagyobb űrtartalmú (mérő)edény; nagy i. Mátyás … előkeresi a lopót, meg az itcét. (Móra Ferenc)
Szóösszetétel(ek): icceszámra.
iccényi; iccés.
