idegenszerű
idegenszerű [e-ë-ë] melléknév -en [e], -bb
Idegenül (I. 2a–c) ható, szokatlannak, ismeretlennek tetsző, a mienktől v. a tőlünk ismerttől különböző. Idegenszerű beszéd, forma, kiejtés. Úgy érezte magát, mintha vonaton ülne vagy váróteremben, életének egy félelmes és idegenszerű utazásán. (Babits Mihály)
idegenszerűség.
