idevaló
idevaló melléknév
1. Ebbe a városba, faluba, országba, ritk. ebbe a házba való; onnan származó v. ott élő <személy>, ahol én, a beszélő vagyok; helybeli. Azt a deli tündért vette feleségül; … | Üthetik a nyomát idevaló lyányok. (Arany János) Mikor fiatal az idevaló ember, a korcsmában húz ujjat az ellenfelével. (Mikszáth Kálmán) Én idevaló vagyok, ebbe a házba, Török Bálintnak a házanépe vagyok! (Gárdonyi Géza) || a. (ritka, népies) Ehhez a városhoz, faluhoz tartozó, itt levő, itt fekvő <dolog>; itteni. Idevaló termés ¬. Apám, anyám, két testvérem az idevaló temetőben nyugszik! (Tolnai Lajos)
2. (átvitt értelemben) A szóban forgó körülményhez, helyzethez illő, ehhez a helyhez tartozó; olyan, akinek, aminek itt van a helye, ide alkalmas <személy v. dolog>. Az idézet szép, de nem idevaló. Éppen idevaló ember! Ki is mondták …, hogy ő lesz idevaló pap. (Tolnai Lajos) Már akkora rendben volt a dolog idevaló része. (Mikszáth Kálmán)
