idomító
idomító melléknév és főnév
I. melléknév (ritka) Olyan <személy>, aki idomít. Idomító mester. || a. Idomításra alkalmas, idomításkor haszn., idomításban megnyilvánuló. Idomító ostor; idomító ügyesség.
II. főnév -t, -ja Állatok idomításával hivatásszerűen foglalkozó személy. Híres idomító. Fellázít az a tétel, mely természeti törvénynek vallja, hogy a női gyöngeség a zsarnok, az idomító, a szelídítő szerepét kényszeríti a férfira. (Ambrus Zoltán)
